A projekt hátterét az adta, hogy a bármilyen okból is, de hátrányos körülmények között élo emberek milyen nehézségekkel néznek szembe, aminek következtében gyakran szenvednek önbizalom hiányban, gyakran érzik magukat másodrendunek. A sérült önbizalommal és önértékeléssel rendelkezo fiataloknak gyakran vannak kommunikációs problémáik, ami rányomja bélyegét a magánéletükre, munkájukra egyéb tevékenységeikre. A projekt célja az volt, hogy bebizonyítsuk a fiataloknak, hogy akkor is megérthetjük egymást, ha nem beszéljük mások nyelvét. Erre számos kommunikációs eszköz áll a rendelkezésünkre, melyek közül mi a zenét, éneket és a táncot választottuk. A programban 32 fo vett rész, Macedóniából, Törökországból, Olaszországból és Magyarországról. Down kóros és roma származású fiatalok is tagjai voltak a projektnek. A fiatalok között elso pillanatoktól kezdve kialakult egy olyan közösségi érzés, amely program egészét végig kísérte. Egészségi állapotra, életkorra, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül, mindenki megtalálta a helyét és a szerepét. Az egyik fo célunk az volt, hogy közös erovel, értéket teremtsünk. Ez egy olyan Gála musorban mutatkozott meg, amelyet a projekt idotartama alatt közösen állítottak össze. Mindenki az otthonról hozott produkciója mellett kivette a részét a közös musorszámból is. Az ének, a zene, a tánc nagy szerepet kaptak az elokészületek és a musor során. A felkészülés alatt a gyerekeknek figyelniük kellett egymásra, hiszen mindenkinek megvoltak a saját ötletei, elképzelései. Kompromisszumokat kellett kötni, tolerálni kellett mások igényeit és elképzeléseit. A közös munka bebizonyította, hogy mások muvészetének, kultúrájának és emberségének a megismerése minden akadályt elhárít a párbeszéd elol. Csak ez lehet a közös jövonk.